Napjainkban a mosolyunk igen fontos szerepet tölt be. Nemcsak a rágás funkciót, a beszéd segítségét szolgálja, hanem státusszimbólum is egyben. Akinek nem szép fehér, karizmatikus fogsora/mosolya, azt az embert öntudatlanul is kerülik, nehezebben talál barátokat, társat. Ezek miatt utánozzuk a sztárokat, öltözünk úgy, mint ők, ugyanazt a hajformát, mosolyt szeretnénk, ami nekik is van. Ők sikeresek, őket mindenki szereti, rajonganak értük: titokban mindenki ilyenre vágyik.
Mi megtervezzük a kívánt mosolyt és meg is valósítjuk Önnek.

Minden sikeres fogászati kezelés előfeltétele a megfelelő szájhigiénia. Ez nem csak a fogfelületek tisztaságára vonatkozik, hanem az ínyre és a száj üregeire. Igen fontos, hogy az íny gyulladásmentes legyen, és a szennyező anyagok a kezelés után se okozzák az íny begyulladását. Sokan azt gondolják, hogy a fogtisztítás egyenlő a fogmosással. Jó lenne, ha ez így lenne, mert akkor mindenki saját magának el tudná végezni, a lepedékek eltávolítása és a fogszuvasodást előidéző ételmaradékok kipucolása a fogak közül elegendő lenne ahhoz, hogy fogainkat épen tartsuk, nem kellene tömni, húzni, fogakat építeni.
Sajnos az úgynevezett szennyező anyagok (ételmaradékok) gyakran olyan helyen szorulnak be a fogak között és alatt, hogy egy egyszerű fogkefével nem lehet kipiszkálni őket. Ugyancsak nehéz a sarkokban meghúzódó lepedék eltávolítása kefével. Valójában nem is létezik olyan fogsor, amelyen bármilyen lelkiismeretes fogmosás után ne találna tisztítani valót a fogszakorvos. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy reggel-délben-este fogászatra járjunk fogtisztításra. De időnként el kell menni, már csak azért is, hogy a fogszakorvos felhívja figyelmünket arra, mely részeket kell ezentúl más irányú mozdulatokkal tisztítani, hogy az ott beszorult maradék eltávozzon.
Létezik a fogon egy olyan lerakódás, amelyet otthoni eszközökkel nem lehet hatásosan eltávolítani. Ez a fogkő. Képződése, és annak gyorsasága egyénenként különböző, függ a szájban található ionok összetételétől, illetve attól, hogy az egyén mit szokott fogyasztani. Voltaképpen ugyanolyan kémiai reakció hozza létre, mint a vízforraló lábos alján a vízkövet, csak eltávolítása igényel több gondosságot. Korábban kis fém eszközzel egyszerűen lepattintották. Ma már ezt az úgynevezett depurátorral teszik. Ez egy ultrahanggal működő szerkezet, amely a fogkövet maradéktalanul eltávolítja, de az ínyben nem okoz sérülést. A hatást rezgés váltja ki, ami elég kellemetlen érzés, de kibírható. Vannak olyanok is, akik érzéstelenítő injekciót kérnek, hogy a kezelést nyugodtan üljék végig. A fogkövet azért kell eltávolítani, mert abban baktériumok telepednek meg, amelyek az ínygyulladás, a fogínyvérzést és a rossz leheletet okozzák. A fogkövet a Gracey-féle kanalakkal az íny alatt is eltávolítják. A következő lépés a polírozás, ahol a tisztítást egy speciális homokszóró készülékkel végezzük. Apró gyöngyöket fújunk a fogra, amelyek eltávolítják a lepedéket és a dohányzás, kávé, ételek okozta elszíneződéseket. Ezt követően a fogakat polírpasztával kenjük be, polírozzuk gumiharanggal (egy forgó gumirönkkel) és simára fényesítjük a fogfelszínt. Ez inkább kellemes, mint kellemetlen érzés.
A fogak feljebb bemutatott tisztítását érdemes négy-öt havonta megismételni, hogy megakadályozzuk az ínygyulladást és a fogágybetegségek kialakulását.

A fogszuvasodás nem más, mint kisebb-nagyobb üregek képződése a fogfelszínen és alatta. Ezeket nagyságuktól függően kezeljük. Az úgynevezett felszínes léziókat akár ózonterápiával, fúrás nélkül is javíthatjuk. A rágófelszínen kialakult, vagy a szomszédos fogak találkozási felszínein jelentkező, zománcban, vagy a dentinben lévő szuvasodások esetén az üregeket töméssel tömjük be. Ha a szuvasodás aránya nagy, vagy több helyen jelentkezik, esetleg fogrészek letörésével jár, ajánlott betéteket, inlay-t alkalmazni.
Az inlay, magyarul betét, egyfajta tömés, amely a hiányzó fogszövetet pótolja úgy, hogy visszaadja funkcióját, lehet vele rágni, és egyúttal helyreállítja annak eredeti formáját. Az inlay elkészítéséhez kétszer kell meglátogatnia bennünket. Az első alkalommal történik az előkészítés és a lenyomatvétel. A lenyomat ahhoz kell, hogy a fogtechnikus elkészítse a betétet, ami általában egy hét. Ez alatt természetesen nem járhat ön sem nyitott foggal, azt ideiglenes töméssel zárjuk le. A fogtechnikus által elkészített betétet a második látogatása alkalmával a szakorvos speciális ragasztóval ragasztja az üregbe. Ez a tömésfajta nem csak szép, esztétikus, de tartós is. Akkor érdemes készíttetni, amikor a fogszuvasodás több részre kiterjedt, illetve a régi tömés melletti szuvasodás érint egy vagy két szomszédos fogat. Előszeretettel alkalmazzák a régi, nagy kiterjedésű amalgámtömések kicserélésére, illetve a csücskök pótlására és a gyökérkezelt fogak fedésére. Ezzel megmenthető a fogból megmaradt rész. Inlay-t alkalmaznak még tisztán esztétikai okokból is, ha a rágófog elszíneződött, illetve a fog struktúrája hibás.
Az inlay megfelel fogak pótlására is. Ezek az úgynevezett inlay-el elhorgonyzott hidak, mert a pótfogat a szomszédos fogakban lévő betétek tartják. A megerősített kompozitból (belleglass, gradia) és kerámiából készülő inlay-ek 8-12 évre biztosítanak megfelelő megoldást. Bármilyen színárnyalat elérhető, a meglévő fogak kinézete élethűen utánozható.

A fogsor esztétikájához tartozik, hogy ne csak tiszta és fényes, de világos színű is legyen. Ennek érdekében a fogszíntől elütő tömőanyagokat ki kell cserélni fogszínűre. Sokan úgy gondolják, hogy a tömőanyag cseréje azért is indokolt, mert a korábban használt amalgámtömés ártalmas az egészségre. Az amalgám különböző fémek mellett maximum 3 százaléknyi higanyt is tartalmaz, amelyet azért tartanak veszélyesnek, mert a száj sűrű erezettsége miatt minden gyorsan felszívódik. Az amalgám helyettesítésére már rendkívül sok anyagot kitaláltak, ezek:
Belleglass: üvegszállal megerősített műanyag, amelyet betétek készítésére, oldalsó koronák és hagyományos rövid hidak, valamint betét elhorgonyzású, egy tagot pótló rövid hidak felépítésére alkalmaznak. Mivel nem a legkeményebb anyag, ezért frontkoronákra nem alkalmazzák.
Gradia: a Belleglass-hoz hasonló anyag, és felhasználása is megegyezik vele.
Hagyományos kerámia: leginkább betétek, szóló koronák, héjak készítésére használják.
Préselt kerámia: IPS Empress: a korona, betét, héj, rövid híd készül belőle. Ez utóbbi úgy, hogy egy először elkészített kemény vázra kerül a kerámia.
Aranyra égetett kerámia: használata megegyezik a hagyományos kerámiával, de jobb, mint a hagyományos fémalapú kerámia, mert nem okoz allergiát, és a színe sem szürkés, hanem aranysárgás. Az arany nem csak természetesebb, hanem sokkal duktilisabb, jobban zár a pótlás szélénél.
Galván aranyra égetett kerámia: ilyenkor egy vékony arany réteggel vonják be a csonkot, ami pontos széli záródást eredményez. Ezt kerámiával leplezik. A galván aranyra égett kerámia betét jellemzője, hogy egy nagyon vékony arany széle lesz a záródási vonalban, hogy tökéletes zárást biztosítson a betétnek.
CAD-CAM-technológiával készült rögzített pótlások: a rövidítés Számítógéppel Segített Tervezés és Számítógéppel Vezérelt Gyártás jelent. Az orvos előkészíti a fogakat, majd lenyomatot vesz, amelyet elküld a fogtechnikushoz. A fogtechnikus számítógépen tervezi meg a pótlás vázát, majd az eredményt elektronikus úton küldi el Németországba vagy Svédországba. Itt egy frézgép segítségével, számítógép segítségével a megadott adatok alapján kimarják egy cirkónium-dioxid tömbből. A váz postai úton jut vissza a technikushoz, aki az orvoshoz küldi próbálni. Ha megfelel, akkor a technikus felépíti az egész fogat, vagy fogpótlást porcelánból, melyet az orvos beragaszt. Előnye a jó széli zárás és a rugalmassága. Jó a transzparenciája, már a váz is több színből készülhet.

A foggyökér a fognak az állcsatornában elhelyezkedő része, amelyben egy vagy két csatorna fut végig. Ebben a csatornában kap helyet a fogakat ellátó érzőideg és ér, amelyek a foggyökér végén hagyják el a fogat. A gyökércsatorna akkor fertőződik be, amikor a szuvasodás a fognyakról, vagy a koronáról ide leér. Ilyenkor a fogbél vagy begyullad, vagy lassan elhal. Előbbi esetben hidegre leszünk érzékenyek, a másodikban inkább melegre. Ha a fogcsatorna vagy szuvasodás vagy fogtörés miatt megsérül, elkerülhetetlen a gyökérkezelés. Mert a gyulladás folyamán a baktériumok elkezdik lebontani a csatornában lévő szöveteket. Ilyenkor felszaporodnak olyan bomlástermékekben, amelyek a melegben tágulnának, és ezért nyomják az oldalfalat, ami fájdalommal jár. Ha a gyulladás a gyökércsúcs végén lévő nyíláson kijut a foggyökér körüli szövetekbe, akkor az is fáj, ha összeharapunk. A gyökérkezelés nem más, mint a csatornák teljes megtisztítása a szövettörmelékektől, mindenfajta baktériumtól és fertőzött szövettől. Ezt követi a gyökér hermetikus lezárása. A fogorvos a csatornák bemenetét fúrással nyitja ki. A metszőfogaknak és kisörlő fogaknak egy-kettő csatornájuk van, a nagyőrlő fogaknak három, illetve négy. Az összes megtalált csatornát be kell mérni, hogy milyen hosszú, és ki kell tisztítani, a csatorna faláról le kell reszelni a fertőzött foganyagot. Ezzel ki is tágítjuk a csatornát, hogy a töméshez legyen elegendő hely. A gyökércsatornát ezt követően fertőtlenítik, majd tömik gyökértömő anyagokkal. A tömés akkor sikeres, ha hermetikusan el van zárva minden oldalról és a tömés kitölti a csatornát. Ezt röntgennel lehet ellenőrizni. A foggyökértömés után a fájdalom nem azonnal múlik el, akár egy-két hétig is eltarthat.

A korona a fog teljes felszínét borító fogpótlás. Akkor van rá szükség, ha a fogszuvasodás, vagy sérülés miatt olyan kevés ép fogszövet marad, hogy nincs min rágni, illetve metszőfogak esetén esztétikai okokból is. A korona speciális esete, amikor egy hiány melletti két fogra tett korona tartja a foghiány rágófelületét is, ezt nevezzük hídnak. A koronák leggyakrabban a fogíny széléig érnek és egy úgynevezett vállon rögzülnek, amelyet a fogorvos a fogon alakít ki. A korona, illetve hídpótlás több látogatást igényel a klinikán. Első alkalommal a fog előkészítése történik, valamint a lenyomatvétel. Második alkalommal lehet próbálni. Ezt követően ragasztja be a fogszakorvos a koronát, illetve a hídpótlást.

A fogaknak többnyire csak az ajak felőli felszínére épített, igen vékony, (mintegy fél milliméter) esztétikai elem. Leginkább azért készítik, hogy valamit eltakarjanak vele. (Túl nagy hézag a fogak között, sötét színű csúnya alakú a fog). Elhelyezéséhez az szükséges, hogy a fogorvos fél milliméter fogszövetet eltávolítson a fog legkülső rétegéből. Magát a héjat készíttethetik fogtechnikussal is. Kerámiából vagy (a hátsó fogaknál) műgyantaalapú anyagból is. Rögzítéses, speciális ragasztóval történik a fogon, amely több évre szól.

Főleg fiatalok körében terjedt el a karikák, csillagok, testfestés és tetoválás, illetve a piercing használata. Ezeknél jóval dekoratívabb az, ha a szép mosolyunkra egy, valamely fogakra erősített ékkő hívja fel a figyelmet. A fogékszert általában a felső kismetsző fogra ragasztják speciális ragasztóval. A fog előkészítése, fúrása nem szükséges, és ha meguntuk, maradéktalanul és károkozás nélkül eltávolítható. Anyaga különféle színű kő, arany, ezüst, fehérarany, illetve más nemesfém és kő kombinációja lehet, különféle figurákban.
Többnyire hónapokig a fogon szokták hagyni, majd lecserélni egy újra. Evés és fogmosás során nem esik le, a fogtisztítást nem akadályozza.

A gyermek első maradandó foga a leghátsó tejfog mögött bújik ki hatéves kora körül. Amikor ez a fog előjön, fejlődése még nem fejeződött be, és ezért a csücskök közötti barázdarendszer még nem záródott be. Ezt az igen szűk hasadékot nehéz tisztítani. Tekintve, hogy ezt a fogat használjuk legtöbbet, általában ez szuvasodik először. Ezért érdemes ennek, illetve a többi rágófog barázdarendszerének zárása az előtörést követő fél éven belül. Ez úgy történik, hogy a fog felszínét először alaposan megtisztítja a fogorvos, majd ózonnal öli a baktériumflórát. Ezután a fogat előkezeljük és egy folyékony tömőanyagot folyatunk a barázdába. Ez az anyag lámpavilágítás hatására megkeményedik. A kezelés abszolút fájdalommentes. A tömés több évig a fogban marad, de félévente ezt is érdemes ellenőrizni.

Ma már a fogászatban lehetővé vált, amiről az emberiség évezredeken át csak álmodott. Pótolni lehet az elveszített fogakat. Ráadásul beültetett (implantált) fogakat nem károsítják azok a tényezők, amelyek a természetes fogakat, így tartósabbak, tetszetősebbek. De ez nem csak esztétikai kérdés. A hiányzó fogakat pár kivételtől eltekintve -, ilyenek pl. a bölcsességfogak – a lehető leghamarabb pótolni kell, mivel a foghiány idővel rosszabb táplálkozáshoz, s ezáltal gyakran gyomorpanaszokhoz, emésztési problémákhoz vezet. Emellett a hiányzó fog helyén lévő csontveszteség miatt a többi fog “elvándorol”, elmozdul, megdől a rágóerő iránya szerint, ami a külső megjelenés rovására megy: az arcvonások megváltoznak, a száj környéke beesik. A részleges vagy teljes protézis sokakat zavar, akárcsak a híd – az ilyen esetekben kínál alternatív a fogbeültetés, a fogászati implantálás.
A fogimplantátum a valódi foggyökeret helyettesíti. A beavatkozás során a fogimplantátumot az elveszített fog(ak) helyére ültetik be, hogy erre rögzíthessék a koronákat, hidakat és protéziseket. A fogimplantátum általában tiszta titánból készül, mivel ez biológiai, kémiai és fizikai jellemzőinek köszönhetően megfelelően a csontba integrálódik, és az emberi test teljes mértékben elfogadja, ami a sikeres fogbeültetés egyik alapvető kritériuma.

A fogágybetegségek a legkellemetlenebb betegségek közé tartozik. Arról van ugyanis szó, hogy ilyenkor nem egyes fog betegszik meg, hanem az azt tartó kötőszövet, s így akár teljesen épp fog is veszélybe kerül. Sőt gyakran nem is egy, hanem az egész fogsor. Leggyakoribb előfordulása a fogínysorvadás, amelyet az idősebb generáció általános betegségeként ismerünk, de ma már egyre gyakrabban előfordul fiatalabbaknál is. Elterjedt, hogy előbb utóbb mindenkinek szembe kell néznie ezzel. Kevesen tudják azonban, hogy ezt mi okozza, és főleg azt, hogy nagy számban gyógyítható, és megelőzhető.

A paradontitis kialakulásában – az öröklött genetikai tényezők, egyes baktériumok, illetve az életmód játssza a fő szerepet. Mindhárom tényező feltárható, elemezhető és a gyógyulás érdekében felhasználható.

• A szájban több száz -féle baktérium található, amelyek – különösen a mély paradontális tasakokban – gyorsulva szaporodnak. Ezek közül több a közvetlenül károsítják a paradontális szövetet, vagy éppen az ellenük fellépni kívánó immunrendszerünket gátolják. Mindezek tesztekkel azonosíthatók, eltávolíthatók, illetve szerekkel tisztíthatók.
• Egy bizonyos géncsalád (IL-1) variánsa, illetve az ezzel rendelkező egyéneknél megfigyelhető a gyakoribb fogínyvérzés, illetve a fogvesztés.
• A megfelelő fogtisztítás megtanulásával, illetve a dohányzás elhagyásával a kockázat a tizedére zsugorodik.

A vizsgálat során egy steril csipesszel befogott papírcsúccsal mintát veszünk 3-4 paradontális tasak tartalmából. Teljesen fájdalommentes, vérvételre nincsen szükség. Körülbelül két hét múlva megvan az eredmény.

• Ennek alapján kiválasztjuk a megfelelő antibiotikus kúrát;
• meghatározzuk a veszélyeztetett fogak körét;
• a költséges helyreállító beavatkozások előtt felmérjük az implantáció kockázatát;
• tájékoztatjuk a beteget az optimális fogtisztítási módszerekről.