Soha nem voltak problémáim az emberi kapcsolatokkal, a gimiben is rengeteg barátom volt, éppen ezért döbbentett meg, amikor az isit elvégeztem, és sehol nem akartak alkalmazni.
Voltam rengeteg meghallgatáson, ismerős ismerősénél, bementem butikokba is, nem kell-e eladó, böngésztem álláshirdetéseket, azt lehet mondani, mindent megpróbáltam. Mindent azért mégse, a testemet áruba nem bocsátanám, és azokat a munkahelyeket is kerülöm, ahol a főnök egyértelműen utal arra, mi az ára a foglalkoztatásomnak.
Már belefáradtam, egyre kevesebb lelkesedéssel mentem el az állásinterjúkra, ahol mindig megfeleltem a követelményeknek, csak éppen nem engem választottak. Naphosszat üldögéltem otthon tétlenül, szüleim piszkáltak, és ami a legfontosabb, arra se volt pénzem, hogy táncolni elmenjek valahova.
Ági barátnőm mondta, hogy fehérítsem ki a fogaimat, mert neki bejött. Igaz, a hapsizásra gondolt, de én is megcsináltattam. Másnap volt egy interjúm. Felvettek. Egyből lett állásom, elfoglaltságom, pénzem. Mi kell még?